Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
Tudományos
neve a görög gala (tej) és anthos (virág) szavak összevonásából származik.
Üde- és nedves lomberdőkben, középhegységi
gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, patak- és folyómenti ligeterdőkben él.
Lombfakadás előtt virágzik (február-április),
amikor még elegendő fény jut a talaj felszínére.
A tőkocsány általában egyvirágú. A fehér színű
virág bókoló, három külső, hosszabb és három belső, rövidebb lepellevélből áll.
Májusban már termést érlel. A magok olajos
függelékét a hangyák kedvelik, ezért előszeretettel gyűjtik és hurcolják el
azokat, segítve ezzel a hóvirág terjedését.
A hóvirág termésérlelés után visszahúzódik, majd
a következő évben a hagymájában elraktározott tápanyagok segítségével hajt ki
újra (geofiton).
Hagymája
és föld feletti részei nem ehetőek. A hagymájában termelődő anyag mérgező, ám a
gyógyászatban gyermekbénulás és Alzheimer-kór kezelése során tapasztalták
kedvező hatását.
Az amarilliszfélék családjába tartozó hóvirág
kereskedelemben kapható, hazánkban nem őshonos rokonaival és kerti
változataival parkokban és kertekben is találkozhatunk.
A
hóvirágot Európa-szerte veszélyezteti a kereskedelmi célú gyűjtés, amely révén
nemcsak a faj egyedei, hanem az élőhelyei is sérülnek. Hazánkban 2005 óta
védett növény, természetvédelmi értéke 10000 Ft.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése