2016/02/27

A Solti-szigeten #4 Kikeleti hóvirág

Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)

Tudományos neve a görög gala (tej) és anthos (virág) szavak összevonásából származik.

Üde- és nedves lomberdőkben, középhegységi gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, patak- és folyómenti ligeterdőkben él.

Lombfakadás előtt virágzik (február-április), amikor még elegendő fény jut a talaj felszínére.

A tőkocsány általában egyvirágú. A fehér színű virág bókoló, három külső, hosszabb és három belső, rövidebb lepellevélből áll.

Májusban már termést érlel. A magok olajos függelékét a hangyák kedvelik, ezért előszeretettel gyűjtik és hurcolják el azokat, segítve ezzel a hóvirág terjedését.

A hóvirág termésérlelés után visszahúzódik, majd a következő évben a hagymájában elraktározott tápanyagok segítségével hajt ki újra (geofiton).

Hagymája és föld feletti részei nem ehetőek. A hagymájában termelődő anyag mérgező, ám a gyógyászatban gyermekbénulás és Alzheimer-kór kezelése során tapasztalták kedvező hatását.

Az amarilliszfélék családjába tartozó hóvirág kereskedelemben kapható, hazánkban nem őshonos rokonaival és kerti változataival parkokban és kertekben is találkozhatunk.

A hóvirágot Európa-szerte veszélyezteti a kereskedelmi célú gyűjtés, amely révén nemcsak a faj egyedei, hanem az élőhelyei is sérülnek. Hazánkban 2005 óta védett növény, természetvédelmi értéke 10000 Ft.

2016/02/26

A Paksi tarka sáfrányosban #2 Tarka sáfrány

Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

Annak ellenére, hogy a Paksi tarka sáfrányos csak a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet megalakulásával vált védett területté 1999-ben, országos viszonylatban is kiemelkedő egyedszámú populációt mondhat magáénak, felülmúlva az 1987 óta védettséget élvező szedresi termőhelyét. A Szedresi tarka sáfrányosban készült képeket és a növény leírását lásd itt!

A tarka sáfrány pici termete miatt csak közelről szemlélve tűnik fel az állománysűrűség.














2016/02/21

Tour de Magyar Zarándokút #3 Dunaegyháza

Apostagot (beszámoló itt) elhagyva a következő úticél Dunaegyháza, amit nem az országúton érünk el, hanem itt ...

... balra fordulunk, ...

... majd rögtön jobbra.

Mindegyik kereszteződésnél legalább háromféle jelölés segít minket.

Földúton zarándokolunk tovább.

Ha nincs mire festeni.

Mennyivel másabb.

Hangulatos.

Homokvidék ez.

Az út további vonalvezetését ...

... egy karám szabja meg.

A lakók.

Itt balra fordulva ...

... szintén egy hangulatos rész következik, ...

... és feltűnik a templomtorony.

A jel után ...

... megérkezünk a faluba, ahol ...

... végigmegyünk a Munkás utcán.

Itt jön a dilemma. A jel a szemközti villanyoszlopon mutat egyenes irányba, csakhogy akkor megkerülve hamar kiérünk a településről, kihagyva azt a pár nevezetességet, amiről a segédletben is írnak. Másrészt - párszor már áttekerve a falun - találkoztam már zarándokút jelöléssel (köztük sok régivel) máshol is a településen -, de akkor oda hogyan jutunk el? Sajnos, az útikönyv térképe sem utcarészletességgel tájékoztat, azért ez probléma lehet azoknak, akik először járnak erre. Mindenesetre megmutatom az utat, ami egyenes visz, majd visszatérek ide, hogy jobbra fordulva bemenjek a faluközpontba.

Szóval egyenesen ...

... a Határ utcába jutunk, ...

... amin végighaladva ...

... egy térszerűséghez érünk.

Ezen keresztül ki is érünk a faluból.

Vissza a Munkás és Hajnóczy utcák kereszteződésébe, utóbbin menjünk a központ felé. (Ugyanígy eljuthatunk a előző "térről" is a központba a Rózsadomb utcán, de nem akarom még jobban megkeverni az utazót, lesz még, ahol nem fog majd tudni követni.)

Két helyen is találtam ilyen ütött-kopott táblát, ha már zarándokutasat egyáltalán nem. A község címere viszont sokatmondó: "A címerben szereplő evangélikus jelvény, a Luther-rózsa és a templom stilizált ábrázolása a község nevére utal, és az életet újra indító telepes ősöknek állít emléket. A település neve 1848-tól Dunaegyháza. A címerben megjelenő arany és kék hullámok a folyó két arcát: az áldást osztó bőséget és a pusztító áradást jelenítik meg. A címerben látható vörös pólya és a kivégzés módjára utaló pallós, Hajnóczy Józsefnek, a magyar szabadság és haladás élharcosának állít emléket, hősies példára buzdítva a ma élő utódokat."

 A biztos pont a tájékozódásban.

A Rózsadomb utca, jé, egy jel az oszlopon!

A jobbra nyíló Mikszáth Kálmán utca érdekes számunkra. Három lefestett(?) jel szemközt az árok betonlapjain, illetve itt van a másik térképes tábla.

A Mikszáth utcán a templomhoz megyünk.

A templomtól a semmiből indul újból a jelzés.

Az evangélikus templom.

A templom 1775-ben épült barokk stílusban. 1965-ben került ide Than Mór 1867-es főoltárképe. Tornyát, melynek kupolája felvidéki építészeti jelleget elevenít fel, 1820-ban emelték a főhomlokzat elé.

 A templomhoz közel, az Ady Endre utcában találjuk az 1982-ben átadott, nádfedeles szlovák tájházat.

Visszahajtunk a Mikszáth utca elejére, ahol jobbra fordulunk a Duna utcába, és régi jelzéseket követve ...

... a Hunyadi utcában eljutunk a Jézus Szíve katolikus templomhoz.

A Duna utcában ... 

... ismét régi jeleket követve ...

... elérjük az Országutat, ...

... az újonnan kialakított kis parkban egyeztetjük az óráinkat, ...

... majd legurulunk a Solti-Duna ághoz, ...

... ami a legjobb helyszín a pihenésre.

Harmadszor is áttekerünk a Duna utca - Mikszáth utca kereszteződésen egyenesen, ...

... majd a már említett Rózsadomb utcába kanyarodunk.

A már látott jel a Hajnóczy utca felől (de ha onnan érkezik valaki és követi a jelet, megint kihagyja a központot).

A Rózsadomb utca vége.

Meghosszabításában ismét átvágunk a "téren", ...

... és a már egy előző képen messziről látott ...

... jeleknél ...

... elhagyjuk Dunaegyházát.

Itt balra. Védett növény (a homoki kikericsről képek itt) és gumibaroncs...

Nem túl bizalomgerjesztő az eleje.

A szitakötők szépek, ...

... ahogyan az őszi napfényben sütkéreznek.

Az út annál kevésbé, ...

... az akácok ...

... és krisztustövisek, ...

... bár a zarándokút hangulatához illenek, ...

... a kerékpárost sűrű fohászkodásra késztetik.

Az útbaigazítás viszont a települést megszégyenítően jó.

Egy faültetvény szélén ...

... bukdácsolunk a homokban.

Itt jobbra, ...

... egyenesen, ...

... majd balra.

Fel a homokdombra, ...

... amire fenyőt telepítettek, ...

... illetve akác az uralkodó.

A tisztáson átvágva, ...

... a jeleket követve ...

... felérünk a dombtetőre.

Itt áll egy vasbeton geodéziai mérőtorony.

Már voltam fenn, de mostanra lehegesztették az ajtaját.

Azért a tövétől is remek a kilátás Dunaújváros, ...

... és az Alföld tengersík vidéke felé.

Igaz, nem ártott volna a fel és a távol mellett lenéznem sem, mert a homokon magát otthon érző királydinnnye szúrós termései beborították a kerékpár gumiköpenyét. Szerencsére hatott az előzőleg elmormolt ima, mert a belsőt nem szúrták át egy helyen sem, még nem voltak kellően merevek a tüskék.

Jobbra lefelé legurultam, ...

... majd megint kiszedegettem a tüskéket. Ezt a szakaszt valahogyan át kell majd hidalni, mert egyébként változatos a terepút.

A jobb kanyar után ismét földúton, ...

... de hamar levisz róla a túraút.

Átvágunk egy nyárason, ...

... majd jobbra ...

... ismét a földúton kanyargunk.

Itt érdemes figyelni, ...

... mert elbújt a balra mutató jel.

Ismét egy izgalmas rész.

Jól járható, ...

... követhető, ...

... persze, kerékpáron suhanva nem árt figyelni.

Művelt területre érünk, ...

... pincék és ...

... szőlők között visz az út.

Lassan kiérünk ...

... az 52-es főúthoz, aminek túlodalán már a solti történet kezdődik.