2015/12/19

Tour de Zöldút #7 Kölesd - Borjád

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a 6. rész (itt) iránti nagyszámú érdeklődést.
Középhídvégről Kölesd irányába folytatjuk utunkat, és bár a Zöldút törekszik rá, hogy elkerülje, egy ideig az országútra kényszerülünk.

Az út mellett nem mindennapi emlékhelyre leszünk figyelmesek.

A hely eredetileg Bartal György motorosnak állít emléket.

Ifj. Bartal György motorkerékpár-versenyző itt - a 6322. számú út 20. km szelvényénél - vesztette életét balesetben 23 évesen 1936. augusztus 16-án.

Az obeliszk oldalán található versrészletből az alábbi idézetet kerékpárosként is magunkénak vallhatjuk: "Szív kell hozzá! Akinek nincs szíve, ne üljön nyeregbe."

Az emlékszobrot a Tolna Megyei Baleset-megelőzési Bizottság 2004-ben felújította, s minden év augusztusában itt tartja koszorúzását a megyében közlekedési balesetben elhunytak emlékére.

Nemsokára megérkezünk a Zöldút következő leágazásához, ...

... Felsőhídvégre. A tábla és az idő vasfoga közül utóbbi áll nyerésre.

A kitérő célja a Hiemer-Jeszenszky-kastély felkeresése.

A földszintes barokk kastélyt Hiemer Ignác építtette 1760 körül. A kastély előtt 1805-ben késő barokk emlékoszlopot állítottak fel. A kastély később a Jeszenszky, majd az államosítás előtt a Bárány családé lett. A kastélytól 150 méterre északra található a Nepomuki Szent János-kápolna. Hogy miért ehhez a képhez írom mindezt?

Mert míg azon gondolkodtam, melyik út vezet a szellemkastélyhoz, két hatalmas, egyáltalán nem szellemnek kinéző kutya gondoskodott arról, hogy teszteljem, hány másodperc alatt gyorsul a kerékpár 40 km/h-ra. Másnap még a földútra sem sikerült rákanyarodnom a kutyák miatt. Kétségkívül a legrosszabb, menthetetlen állapotban lévő kastély volt már kb. 10 éve is, legutóbbi ittjártamkor, azért különleges lett volna látni ismét.

A következő tábla ...

... a Sárvíz-hídnál fogad.

A Sárvíz déli irányban.

Megérkezünk a Tolnai-hegyhát lábához, ...

... ahol a Sió kanyarog.

A Sió-hídnál jobbra kanyarodunk ...

... a töltésen elhelyezett táblánál.

Ilyen perspektívából még nem láttam a hidat.

Csak, hogy tudjuk, mi merre ...

... és mennyire.

A töltésen haladunk tovább északi irányban.

A Hidas-patak és a Sió találkozása.

A dombok között megbúvó Kölesdre a következő szakaszon térünk be.

A Sió-Sárvíz völgye és a Tolnai-hegyhát találkozója.

Jól lehet haladni a töltésen, de egyszer talán majd olyan is lesz, mint Ausztriában az Enns-, Drau-, Mur- vagy Donauradweg. Mindenesetre Siófok és Siójut között 12 km hosszan már elkészült a kerékpárút.

A fák közül időnként előtűnik a Sió.

A túlparton fut az országút, bevallom, az izgalmasabb, mert nem sík.

Feltűnik a túra egyik úticélja.

Egyre közelebb, de még a másik parton a Söréttorony.

A Sió a borjádi kertek alatt.

A fák takarásában a Petőfi-méhes.

Előbukkan az átkelési pont ...

... és Kölesd óta az első tábla, már a Söréttorony faragott jelképével.

A híd melletti információs táblán a ma már Kölesdhez tartozó Borjád, illetve a Sass család történetéről olvashat az érdeklődő utazó, megéri.

A hídon átkelve és balra fordulva beérünk Borjádra.

A kis településrész egyik nevezetessége a Petőfi-emlékhely.

A Sass család egykori, de jelentősen átépített kúriája. Sass István Petőfi osztálytársa és barátja volt a Sárszentlőrinci Gimnáziumban, így lett 1845 őszén Petőfi a Sass-kúria vendége.

A kúria mögött található népi műemlék méhes a költő kedvenc tartózkodási helye volt. A helyiségben Petőfi-emlékszobát rendeztek be. A borjádi élmények hét vers és egy elbeszélő költemény ihletői voltak, közülük legismertebb a Sass Erzsikéhez írt A négyökrös szekér című.

A másik látnivalója Borjádnak a Söréttorony.

A ma már ipartörténeti emlék 1940-ben épült fel és 1949-ig folyt benne a sörétgyártás. A torony felső szintjén olvasztották meg az ólmot és középen leeresztették. A mélyben lévő kútban gyorsan lehűlt és apró sörétté formálódott, amit a lenti alagúton keresztül emeltek ki.

Kivételesen jó látni egy ilyen feliratú táblát, mert ez mentette meg a tornyot és tette lehetővé a felújítását. A telefonszám és a terület gazdája Molnár Ákos, aki szívesen ad idegenvezetést a Söréttorony megtekintéséhez.

Csak érdekesség: emlékezünk-e, milyen távolságra volt a Söréttorony a Petőfi-méhestől? Elárulom, egyik sem nyert...

Az országúton visszatekerünk Kölesdre, de a Sió völgyét a következő részben sem kell nélkülöznünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése